Hol volt, hol nem volt (mint a mesében), lassan 10 éve, hogy megismertem egy fiút.
Ghiurca Fabiannak hívják és a legkeletibb csángó településről, Magyarfaluból került Budapestre.
A barátom lett. Elvitt a falujába, megmutatott mindent amit megmutathatott, elmondta amit elmondhatott.
És ebből született ez az alapítvány!

A gyerekekért, a magyarfalusi gyerekekért!

Tettük, amit tehettünk: adományokat, kultúrát, magyar és román médiát vittünk. Mindent, amiről azt gondoltuk, hogy segít, hasznára van a gyerekeknek. Eleinte fejetlenül, később tanulva a hibákból, okosabban, tervszerűbben.
Hála az Istennek, később más segítség is odaért. Megindult a csángóknál a magyar nyelv oktatása. Magyarfaluban először abban a kis teremben, amit az alapítványunk bérelt, majd beengedték őket az általános iskolába is. Elindult a keresztszülő program, abból is jutott a gyerekeknek. Már kevesebb segítség kellett, bár mint tudjuk, abból soha nem elég.
Ekkor gondolkodóba estem, hogyan tovább...

Arra jutottam, hogy legjobb ilyenkor visszatérni az eredeti célhoz, ami mi is volt? Segíteni a magyarfalusi gyerekeknek. Rájöttem, hogy itt nem a magyarfalusin van a hangsúly, hanem a gyerekeken.

Ekkor jött a második találkozás.

Szűcs Balázs káplán volt abban az időben Szentendrén és nagyon hamar rájöttünk, hogy ugyanazt gondoljuk erről a dologról. Ő a határon túli árvaházak gyermekein próbált elsősorban segíteni, én a csángókon. Leültünk és nem találtunk semmi ellentéteset a kettőnk gondolkodásában. Sőt!

Immár 5 éve, hogy megfogalmaztunk egy közös célt, a határon túli árvák és nehézsorsú gyermekek életének szebbétételét.

A Budapesti Egyetemi Lelkészségi Alapítvány (BELA Alapítvány) és a Magyarfalu Alapítvány szoros együttműködésben évek óta nagy hangsúlyt fektet a határon túl élő magyar fiatalok és árvák segítésére, és a honi magyar fiatalokkal való kapcsolattartás elősegítésére.

Megyünk Kárpátaljára, Erdélybe, Délvidékre. Viszünk csomagokat, és hozunk évek óta több száz gyereket nyaranta Csobánkára, nyaralni. Olyan gyerekeket szólítunk meg, akiket más nem, akik a lakhelyükön csak egyek a sok közül.

Mi igyekszünk nekik megmutatni, hogy mindannyian külön kis emberek, és bár az életük elején nehéz sorssal kell megküzdeniük, esélyük van a jobb, szebb és tartalmasabb életre.
Ezt a reményt kell táplálni Bennük és hiszünk benne, hogy ez sikerülni fog.