Frei Tamás és a Dosszié 2004-ben járt Magyarfalu településen.

"Mikor Csíkból elindultam,
Színyem se volt úgy búsultam.
A lábam megporosodott,
Üdöm nem volt, hogy lepalljam.

Idegen földre siettem,
Mert hazámban nem élhettem.
Idegen főd, idegen főd
Mind megetted a lelkemet."

Frei Tamás:

A csángókat ma a teljes eltűnés veszélye fenyegeti. Romániában a csángó gyerekek nem tanulhatnak saját anyanyelvükön, vagyis: magyarul; templomaikban nem hallgathatnak misét magyarul, mert román papokat küldenek minden egyes csángó faluba... Még Karácsonykor sem énekelhetnek anyanyelvükön.
Ez ellen sokan küzdenek, nyomást gyakorolva Romániára. Az Európa Tanács leginkább. És egy finn hölgy: Tytti Isokohama Asunmaa.

Tytti asszony Helsinkitől 600 kilométerre, fenn Északon, egy Oulu nevű egyetemi városkában él. Finn-ugor múlttal foglalkozó történésznő, aki 4 évig volt Finnországban miniszter és 8 évig az Európa Parlament tagja.
A '90-es évek végén Svájcban és Svédországban élő magyar emigránsok keresték meg, hogy - tekintélyét felhasználva - próbáljon meg segíteni a Romániában asszimilációra ítélt csángókon. Helyzetükkel kapcsolatban a finn lapokban nagyobb publicitást kapnak, mint a magyarokban.
A románok mintha nem akarnák elismerni, hogy a csángók egy külön nép, saját anyanyelvvel, úgy vélik, a csángók románok, csak "el lettek magyarosítva"... Őseik székelyek voltak és az 1300-as évektől menekültek, vagyis "elcsángáltak" - innen ered a csángó elnevezés. Legalább 60 ezren élnek Romániában ma moldvai magyar ajkú csángók. Nagy szegénységben, elfeledve.
Mintha időutazáson vett volna rész stábunk, amikor náluk jártunk. Ma is úgy élnek, mint őseik több száz évvel ezelőtt, napszámosok és nagyon szegények.
Ezért sok fiatal jön át Magyarországra - szerencsét próbálni, erdélyinek kiadva magát, így talán könnyebb... A Kazinczy féle nyelvújítás előtti magyar nyelvet beszélik, és nem használják pl. a teljes hasonulást, ami igen archaikussá és érdekessé teszi beszédüket.

2004.11.15. TV2 Frei-Dosszié